Sziasztok!
Hát néhány hónap kihagyás után, ismét itt vagyok.
Nem is tudom, hol kezdjem.
Utoljára karácsony után írtam. Azóta rengeteg változás ment végbe az életemben. Év elején megszakítottam egy barátságot, az illető sajnos nagyon lenéző volt, pedig szerettem, de volt pár határ, amit átlépett. Aztán kisfiam szokott le a pelusról. Hatalmas mérföldkő volt.
Év elején, amikor munkába álltam ismét jött rengeteg roham. A körülöttem lévő emberek energiájára nagyon érzékeny voltam/vagyok, nem tudtam őket egyszerűen elviselni. Volt, hogy hétfő reggel gyomorgöccsel ébredtem, annyira, hogy dolgozni sem tudtam menni. Persze tudom, hogy ennek a társaság volt az oka.
A kineziológusom ajánlotta az orosz számokat. Nekem sokat segítettek, segítenek a mai napig. Érdemes utána olvasni.
Térjünk vissza a munkahelyhez: minden második héten voltam ezzel a társasággal, szörnyű volt. szinte számoltam a perceket. egyszerűen olyan klikkek alakultak ki, hogy senkit sem engedtek a közelükbe. de ma már tudom, hogy jobb így. év elején volt pár hét, amikor még egész hetet tudtam dolgozni velük, aztán táppénz, szabadság stb, mert három napot vhogy kibírtam, de többet nem. lehet ez az én gyengeségem is, de ez kellett ahhoz, hogy merjek váltani.
Első állásinterjúm egy pénzügyi Zrt.-nél volt. Semmi gond nem volt az elején, aztán úgy negyed óra múlva, amikor éreztem, hogy ez nekem nem tetszik, a testem is jelzett... levert a víz, szokásos pánik. nagyon kellemetlen volt. de ez egy jelzés volt, hogy a munkát nem muszáj elfogadni.
kicsit féltem, hogy mi lesz, ha nem találok semmit. délután, itthon, mindig nagyon ideges, feszült, ingerlékeny voltam, tudtam, hogy ez nem mehet így sokáig.
Jött két újabb lehetőség, az egyik teljes mértékig nekem való volt, így el is vállaltam. nehéz volt a búcsú a cégtől, de azért, mert úgy gondoltam, hogy csalódást okozok azoknak, akik bíztak bennem. emiatt kellett is oldásra mennem, mert amikor jöttek a lehetőségek teljesen bepánikoltam, hogy mi lesz ha csalódást okozok.
Sajnos párommal is voltak súrlódások, de mára már megértette, hogy a lelki békém, nyugalmam, mindennél fontosabb...
Szeretek itt dolgozni.
Persze a rohamok nem nagyon múltak, kezelni nagyon jól tudtam őket, mert soha senki sem látta, hogy mi zajlik bennem, nem kellett kirohannom egy üzletből sem.
Újra dolgozni kezdtem magamon.
Rájöttem, ami nyilvánvaló is volt, hogy kapcsolati gondok miatt jönnek a rosszullétek. Egyszerűen a párommal nem volt időnk egymásra, eltávolodtunk. Ő tipikusan olyan férfi, aki sosem hiszi el, ha baj van, mindig azt képzeli, hogy ez az én hisztim... aztán amikor már közel állunk ahhoz, hogy elváljanak útjaink, sajnos csak akkor kap a fejéhez.
Sajnos most is ez történt. Nagyon sokszor alakítottam úgy programokat, hogy csak ő és én, de vmiért mindig elrontotta. Rengeteg esélyt kapott, rengetegszer kellett csalódnom benne. aztán picit javult a helyzet, de újra kritizál..
Állandóan azt az érzést kelti bennem, hogy nem vagyok elég jó... tudom ez belőlem indul, de folyamatosan dolgozom magamon, ő viszont mindig visszaránt. pedig a boldogság, szeretet lenne az egyetlen hosszú távú gyógymód a rosszullétekre.
Ezt most kisfiamtól kapom csak, hiszem még dolgozunk a kapcsolatunkon, ami most épp rossz irányba halad.
nem tudom, hogy lesz-e kiút ebből.....
Nos még pár szóban annyit, hogy ebben a nehéz időszakban rengeteget sportolok, ami nagyon jó feszültségre, csak ajánlani tudom. emellett yumeiho masszázsra járok. ha más segítség is kell akkor valeriana relax, Schüssler só.